SZAKCIKKEK

Bujakór, szifilisz és más francos betegségek

A szexuális úton terjedő betegségek megelőzése anno

2013. július 07. 12:18
Gulyás Gabriella Anna
A szexuális úton terjedő nemi betegségeket (bujakór, szifilisz ) kezelték gyógynövényekkel, higannyal és megelőzték kondom használatával is.


Bujakór, szifilisz és más francos betegségek 1.kép

A bujakór története



A szexuális úton terjedő betegségeket sokféle névvel illették, bujakórnak, vénuszi nyavajának, francos (francia) betegségnek, szifilisznek. A fertőzések terjedési módja mindig azonos volt, a gyógymódok viszont eltértek a különböző történelmi korokban.
Ma már több mint húszféle nemi betegséget ismerünk, azonban ezek elkülönítése csak a XX. század technikai és tudományos eredményei alapján volt lehetséges. Az ókori kultúrák a lepra egyik változataként kezelték ezeket a fertőzéseket.
Az ősi Egyiptom ránk maradt írásos forrásaiból kiderült, hogy az egyiptomiak nagyon jó megfigyelők voltak, pontos leírást adtak a nemi betegségekről. A Kleopátra idejében készült Ebers-papírusz foglalta össze a legkimerítőbben a szülészeti-nőgyógyászati megbetegedések tüneteit, lefolyásukat és azok gyógymódjait. A papírusz fejlett intim higiénéről és testkultúráról tanúskodik, többek között megemlíti az öblítés, füstölés különféle kenőcsök és illatanyagok használatát. A por-, kenőcs-, vagy folyadékszerű anyagok hüvelyi alkalmazása különböző speciális eszközökkel történt. A gyulladásos eredetű hüvelyfolyásokra fokhagyma, acantus gyanta, tehénszaru és különféle növényi magvak őrleményét használták vízzel és olajjal összekeverve, amit egy kis szivacsdarabra kenve helyeztek fel a hüvelybe. A férfiak nemi szervének tisztán tartására és a nemi betegségek elkerülésére a körülmetélést alkalmazták.
A görög-római orvosok közül Hippokratész és Galénosz is számos helyen foglalkozik a nemi betegségekkel. Megelőzésként a nőknek gyakori hüvelyöblítést a férfiaknak pedig az aktus utáni olajos tisztogatást ajánlották.

Bujakór, szifilisz és más francos betegségek 2.kép

Halálos szex – a szifilisz



Az 1490-es években Európa több országát érintve súlyos járvány szedte áldozatait, amelyet szifilisznek neveztek el. A betegségről azt tudták, hogy nemi úton terjed és halállal végződik. A galénoszi iskolán nevelkedett orvosok tehetetlenül álltak a szifilisz előtt, más eszközük nem lévén a járvány ellen társadalmi fellépést sürgettek, s a megoldást kizárólag a kór terjesztőinek tartott örömlányok és idegenek elkülönítésében látták.
A szifilisz járványos terjedése a későbbi korokban sem válogatott, ugyanúgy érintett koronás főket, katonákat, koldusokat, nőket és férfiakat egyaránt. I. Miksa német-római császár, VI. Sándor pápa egész családjával vagy II. Ulászló magyar király is ebben a betegségben szenvedett, illetve halt meg.
A terápia kezdetben a középkori lepra hasonlósága miatt lepraellenes szerek használatán alapult, mint például a kénes víz, violaolaj, mínium, majd a keleti tapasztalatok alapján alkalmazták a szifilisz gyógyszereként a higanyt.
Bujakór, szifilisz és más francos betegségek 3.kép

Gyógynövényekkel a bujakór ellen



Mivel a szifiliszt a XV-XVI. században Amerikából származó betegségnek tartották sokan, a bujakórt is az onnan származó gyógynövényekkel kívánták gyógyítani. Az egyik ilyen gyógynövény 1508 körül került Európába Amerika déli részéről, ez volt a guaiacfa, vagy szent fa. Hatóanyagaga kesernyés ízű gyantájában volt. A bujakór elleni gyógykezelés másik fontos gyógynövény a sarsaparilla (szárcsgyökér) főzete volt. A harmadik fontos, szintén amerikai eredetű növényt, a sassafrast a XVI. század közepétől ismerték és használták Európában. A babérfélékhez tartozó növény gyökerét, fáját, kérgét egyaránt használták gyógyszerként. Hatóanyagaga az illóolajban található.
Ezek a növények ugyan megfeleltek a bujakór méregtelenítési elvének, melyek izzadást, vizelethajtást, hasmenést okoztak, de a szifilisz terjedését e gyógyszerek sem tudták megakadályozni. Az Amerikából érkezett növényi csodaszerek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt.

A higany a megoldás?



A keleti gyógymód fontos alkotóelemét, a higanyt csak óvatosan alkalmazták, mivel a görög-római hagyományok alapján erős méregnek tartották. A higany belsőleg történő alkalmazását a törökök honosították meg Európában. I. Szulejmán tengerészetének admirálisa Barbarossza adta először a későbbiekben róla elnevezett higanyos pirulát megbetegedett katonáinak. Ez az ún. Barbarossza-pirula sikeresnek bizonyult, hála az arab orvostudománynak. A gyógyszer illatanyaggal és gyümölcsliszttel összekevert, citromlével higított higanyt tartalmazott.

Vénuszi kesztyű avagy az óvszer



A szilfilisz elleni védekezés másik fontos lehetősége az óvszer használata volt, melyről először 1564-ben olvashattunk Fallopius tollából. Könyvében leír egy 1100 emberrel végzett kísérletet, akik az óvszer használata következtében nem fertőződtek meg. Ezt a kis segédeszközt nevezték Vénusz kesztyűjének, az angolok francia levélnek, a franciák angol csuklyának. Az általánosan használt kondom elnevezés egyesek szerint a latin condere-ből (megóvás), mások szerint egy francia város lehetett a névadó. De Sade márki és Casanova nemcsak mint fogamzásgátlót használták, hanem kifejezetten a nemi fertőzés megakadályozása érdekében is.
1701-ben Londonban már külön üzlet forgalmazta a kondomot. Az óvszer előállítására használták a halhólyagot, valamint a borjú vagy a juh vakbelét. Ezekből az anyagokból azonban csak korlátozott mennyiséget lehetett előállítani, a tömeges termelésre a gumi felfedezése adta meg a lehetőséget.
Évszázadok teltek el, míg megoldották a három nemi betegség: a lágyfekély, a kankó és a szifilisz elkülönítését. A ragadós nemi betegségek gyógyítására azonban csak a XX. század közepén találtak megoldást, amikor is Fleming 1942-ben felfedezte a penicillint.

Híresek, de szifiliszesek is voltak



Ady Endre (1877- 1919) – Mihály Rozáliától kapta el a szifiliszt, bár nem ebbe halt bele. Tüdőgyulladást kapott, mert a kór legyengítette a szervezetét.
Munkácsy Mihály (1844 - 1900) – fiatalon kapta el a kórt, és ebben is halt meg.
Bicsérdy Béla (1872 - 1951) - természetgyógyász, életreformer, a róla elnevezett vegetarianizmus speciális formájának a bicsérdizmus gyógy- és életmódnak a népszerűsítője. 20 évesen kapta el a kórt, kigyógyította magát belőle és közel 80 éves koráig élt.
Semmelweis Ignác (1818 - 1865) - az újabb vizsgálatok valószínűsítették a korábban kizárt szifiliszt, amit szinte bizonyosan boncolás közben, sebfertőzés útján kapott el. (Különösen veszélyeztetettek voltak a sebészek-szülészek, kórboncnokok, fogászok.)
Al Capone (1899 – 1947) amerikai gengszter
Cesare Borgia (1475 – 1507) Velence hercege, politikus
Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) francia festőművész
Giacomo Casanova (1688-1764) velencei kalandor, hivatásos csábító és író
Charles Baudelaire (1821-1867) francia költő
Guy de Maupassant (1850-1893) francia író
Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924) orosz államférfi

Forrás: www.rubicon.hu, http://hu.wikipedia.org



© 2010 szepsegbroker.hu | Bujakór, szifilisz és más francos betegségek
Minden jog fenntartva! | A weboldal tartalma nem másolható a tulajdonos írásos beleegyezése nélkül.



Hozzászólások:

Nincs hozzászólás...
Ahhoz, hogy hozzászólhass regisztráció és belépés szükséges.




Kapcsolódó galériák



Kapcsolódó szakcikkek





Gyorslinkek

Szakemberek

Partnereink