SZAKCIKKEK

Ezeregyéjszaka szépségtitkai

Szépségápolás a középkori iszlám világában

2013. április 26. 15:32
Gulyás Gabriella Anna
Seherezád nemcsak meséivel hódította meg a szultánt


Ezeregyéjszaka szépségtitkai 1.kép

Szépségápolás a fürdőkben



Az iszlám világban a tisztaság, az egészség és az ápoltság hozzátartozott a harmonikus életvitelhez. Mivel a muszlim nők és férfiak vallási kötelessége volt a rituális tisztálkodás, városaikban már a középkorban is igen fejlett fürdőkultúra alakult ki. A fürdők nemcsak a tisztálkodás, hanem a szépítkezés helyszínei is voltak.

A fürdők bejáratánál elhelyezkedő öltözőkben a vendégek beszerezhették a tisztálkodáshoz szükséges eszközöket, kenőcsöket, olajakat, illatos vizeket, hennát, valamint törölközőt és köntöst is kölcsönözhettek.
A fürdőben először váltott, hideg-meleg vízben mártóztak meg. A melegvizes teremben történő, félórai izzasztás után a fürdető asszonyok egy lepedővel letakart márványpadra fektették a vendéget, agyagos- és egyéb pakolásokat tettek rájuk, majd ledörzsölték a bőrüket és megmasszírozták őket.

Ezeregyéjszaka szépségtitkai 2.kép

Hajfestés és szőrtelenítés



A muszlimok körében – beleértve a férfiakat is – igen elterjedt volt a hajfestés szokása. Hajukat vagy feketére festették - férfiak a szakállukat is -, vagy hennával színezték, amely aranyló narancsos árnyalatot kölcsönzött a hajnak. A nők gondosan, tincsenként festették be a hajukat, ügyelve, hogy a henna ne érje nyakuk vagy homlokuk bőrét.
A fürdőzést, masszázst és hajmosást a szőrtelenítés követte, amely az iszlám világában általánosnak mondható volt. Ez a művelet több lépést is magában foglalt, a hónalj, a kar, a láb, az arc, illetve a szeméremdomb teljes szőrtelenítését. Ez utóbbi a muszlim nők vallásos kötelezettsége volt.
A szőrtelenítésnek több módját ismerték, és a különböző technikák, kenőcsök használata a térségben kialakult szokásoktól, és testtájék szerint is változott. Ismerték és alkalmazták ugyan a borotválást, de elterjedtebb módszer volt a nura, egyfajta ragacsos kenőcs használata, amit felkentek a megfelelő bőrfelületre, és egy kis idő elteltével letörölték a kihullott szőrszálakkal együtt. A depilálásra használt krémek oltatlan meszet és arzénos triszulfátot tartalmaztak, ezért a kenőcsöt gyorsan le kellett öblíteni, és a szőrtelenítés végén a bőrfelületet ápolószerekkel kezelni a bőr megóvása érdekében. E célra rizslisztből, csicseriborsóból vagy babból készült, bőrnyugtató és tápláló pakolást készítettek, a növények porrá tört magvát rózsa- vagy mirtuszillatú vízben feloldva.

Egy másik, elég fájdalmas depilációs technikát is alkalmaztak. Az arcukon és lábukon lévő szőrpihéket vastagon bekenték cukorszirup és terpentin keverékével, és amikor az elegy rászáradt a bőrükre, azt eltávolítva szőrszálaik kitépődtek.

A test szőrtelenítésével kapcsolatos hanyagságot a muszlimok piszkosságként és ápolatlanságként értelmezték, és a szőrös nők állandó csúfolódások tárgyai voltak. Előírás volt a hetente legalább egyszer történő depiláció, és 40 napnál hosszabb szünetet nem tarthattak. A szépen szőrtelenített test tehát mind esztétikai, mind pedig egészségügyi szempontból értékesnek számított a muszlimok körében, és az „élet örömei” között tartották számon.


Manikűr és korabeli makeup



A szőrtelenítést a manikűr követte, majd a szépítkezés utolsó fázisa, az arc kifestése volt, különösen a szemek hangsúlyozása, hiszen a fátyolviselés miatt ez volt az egyetlen testrészük, amit megmutathattak. Már az ókori Kelet országaiban is szokásos volt az árnyékos, kifejező szemek rajzolása. Az ókori Egyiptomban például fémes antimont vagy galenitet használtak a szemhéj kihúzására. Perzsiában ezt az anyagot szurmának vagy iszfaháminak nevezték, és vízben feloldva, kis elefántcsont pálcikákkal vitték fel a szemhéjukra. E kozmetikai szernek egészségvédő szerepet is tulajdonítottak ezért gyakran még az újszülöttek szemét is bekenték vele. Használtak továbbá egy harqusz nevű fekete folyadékot, amellyel a szemöldök vonalát és a szempilláikat emelték ki.
Az arcot kissé kipirosították egy púderszerű anyaggal.

Fogápolás

A fogak tisztításához összezúzott gyöngyház, tojáshéj és faszén keverékét használták, az ajak illetve a fogíny pedig festés nélkül is élénkpiros színű volt a bétellevelek állandó rágcsálása miatt.


A középkori iszlám szépségideálja a telt, ápolt és egészséges nő



A 11. században egy szír orvosi könyv „A házasság könyve” sok kozmetikumot is megemlít. A bőrtisztító krémek alapanyagait a kozmetikai ipar a mai napig széles körben használja, mint például a rizs-, árpa-, vagy mandulalisztet, a bóraxot és a halolajat. E könyvben volt például olyan recept, amely a bőr kisebb és súlyosabb egyenetlenségeinek eltüntetését ígérte egy krém segítségével, mely „az arcát csillogó rózsaszínné és ragyogóvá változtatja, és eltűnik minden vöröses folt és sömör, a lepra nyomai, a himlőhelyek, minden régi forradás, májfolt, mindössze hét nap alatt”. Al-Sirází könyvében többek között az alábbi alapanyagok szerepeltek: meggy, szőlőgyökér, sáfrány, kandis cukor, gumiarábikum, denevér vizelet, anyatej, tojásfehérje, mandulaolaj, fügelé, szárított, porított tengeri hagyma, vérehulló fecskefű, menta, csicseriborsóliszt, rizsliszt, pisztácia, római mustár, örmény bórax, víz, olaj és újabb adag tojásfehérje az anyagok összeállításához.

A nagy szíriai orvos receptjei között fog- és szájápolási szereket is találhatunk, és – mivel szerinte a kemény húsú, erős nőket szeretik igazán a férfiak – olyan ételeket is felsorolt, amelyek serkentik az étvágyat, és hozzájárulnak a hízáshoz, mint például a fűszerekkel elkevert mézes dió.

Forrás: A muszlimok mindennapi élete a középkorban (Aly Mazaheri);
Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi




© 2010 szepsegbroker.hu | Ezeregyéjszaka szépségtitkai
Minden jog fenntartva! | A weboldal tartalma nem másolható a tulajdonos írásos beleegyezése nélkül.



Hozzászólások:

Nincs hozzászólás...
Ahhoz, hogy hozzászólhass regisztráció és belépés szükséges.




Kapcsolódó galériák



Kapcsolódó szakcikkek





Gyorslinkek

Szakemberek

Partnereink