SZAKCIKKEK

A hasi elhízás veszélyei

Miért fontos az IR, PCOS, diabetes, metaboliku szindróma, szívelégtelenség megelőzése és korai felismerése?

2016. március 07. 10:48
Cikkünk szerzője Dr. Szabó Judit Anna / Dr. AntiAging - Holistic Health & Beauty Center, Gulyás Gabriella Anna
Számos klinikai vizsgálat összefüggést talált a hasi elhízás, az inzulinrezisztencia (IR) és a PCOS között.


A hasi elhízás veszélyei  1.kép

A hasi elhízás komoly betegségeket okozhat (IR, PCOS, 2-es diabetes, metabolikus szindróma, szívelégtelenség)



Annak ellenére, hogy számos klinikai vizsgálat összefüggést talált a hasi elhízás (megnövekedett haskörfogat) és az inzulinrezisztencia (IR) között, ezt még mindig nagyrészt esztétikai problémaként kezelik mind a betegek és néhány szakterület orvosai is. Korábban úgy tekintettek a hasi elhízásra, mint az öregedési folyamatok elkerülhetetlen, természetes következményére, most viszont úgy kell gondolnunk rá, mint egy riasztó jelre, egy jéghegyre, melynek csúcsa kiemelkedik a víz alól, de alatta sokkal nagyobb probléma rejtőzik.
Ezzel a cikkel hangsúlyozni szeretnénk annak fontosságát, hogy a különböző szakterületek orvosai (plasztikai sebészek, esztétikai szakemberek, háziorvosok, stb) által felismert kezdődő hasi zsírtömeg növekedés miatt minél előbb el kell kezdeni változtatni táplálkozási szokásainkon, életmódunkon, valamint szükség lehet gyógyszeres terápiára is. Az inzulinrezisztencia egy összetett betegség, melyet rendkívül nehéz kezelni. Integratív orvosi megközelítést kell alkalmazni a terápia során és nem csak egyetlen problémára, mint például a hiperglikémiára, magas vérnyomásra, lipid-koleszterin problémákra és a hasi elhízásra koncentrálni. Holisztikus (elemzés, rendszerértelmezés egy módszere) kezelést kell tehát alkalmazni az IR korai szakaszában - ismét hangsúlyozva annak fontosságát, hogy gondoljunk úgy a hasi elhízásra, mint egy komoly betegségre.

A hasi elhízás veszélyei  2.kép

Mi is az az inzulinrezisztencia (IR)?



Az inzulinrezisztencia az az állapot, amikor normális mennyiségű inzulin szubnormális biológiai választ vált ki, így az inzulinra jellemző anyagcserehatások nem megfelelő mértékben alakulnak ki. Ez negatív visszacsatolásként hat a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek béta sejtjeire és azok fokozott inzulintermelődéssel reagálnak. A magasabb inzulinszint (hiperinzulinémia) kimeríti az inzulinreceptorokat, amely az inzulinhatás csökkenéséhez vezet, emiatt pedig tovább növekedik az inzulinszint. Az egyre növekedő inzulinszint erősen fokozza az éhségérzetet, ami természetesen elhízáshoz vezet. A jelenséget Hinsworth és Kerr már 1939-ben leírta, de csak az elmúlt két évtizedben került markánsabban előtérbe. Az

inzulinrezisztencia a 2-es típusú cukorbetegségnek (diabetes)

, illetve az ennél jóval összetettebb klinikai tüneteket mutató

metabolikus szindrómának

központi eleme, az utóbbit épp ebből fakadóan

izulinrezisztencia-szindróma

(IR-sy) néven is szokás emlegetni. A háttérben a zsírszövet elváltozása áll, ez az esetek nagy részében elhízást jelent.

Dr Roslin szerint mindenkinek, akinek a testtömegindexe 35 fölött van, fontolóra kell venni a súlycsökkentő műtétet, hisz nagy valószínűséggel már kialakultak nála a

szívelégtelenség

és a 2-es típusú cukorbetegség, amelynek igen súlyos egészségügyi következményei lehetnek a közeljövőben. Hosszú távú vizsgálatok azt mutatják, hogy jelentős fogyás után javultak a kardiovaszkuláris betegségek és a 2-es típusú cukorbetegség kockázati tényezői, valamint a halálozási arány 40%-al csökkent.

A hasi elhízás veszélyei  3.kép

Az inzulinrezisztencia kialakulása



Az inzulinrezisztencia kialakulásának pontos mechanizmusa máig sem tisztázott teljesen.
Az inzulin célszervei a zsírszövet, az izomszövet és a máj, tehát inzulinrezisztencia ezekben a szervekben, szövetekben alakul ki. Ugyanakkor egyre több adat szól amellett, hogy ezeknek a szöveteknek az érintettsége nem egyidejűleg, hanem bizonyos sorrendben jelenik meg.
Először a zsírszövet inzulinrezisztenciája, ezt követi az izomszövet és a máj érintettsége. A 2-es típusú cukorbetegségben, illetve a metabolikus szindrómában tapasztalt inzulinrezisztencia hátterében az elhízás áll.

Az elhízás és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolat így magyarázható:
A zsírsejtek energiaraktárként működnek, étkezések után ezek a raktárak feltöltődnek, majd a következő étkezésig az innen történő szabadzsírsav kiáramlás fedezi nagyrészt a szervezet energia igényét. Túlzott a táplálékbevitel, illetve csökkent fizikai aktivitás mellett energiafelesleg alakul ki, ami trigliceridek formájában raktározódik a zsírsejtekben. Jó kövérre híznak tehát ezek a zsírsejtek. A zsírsejtek hízásával párhuzamosan pedig növekszik az inzulinérzékenységet csökkentő adipocyták (tumornekrózis-faktor α, leptin, rezisztin, szabad zsírsav stb.) mennyisége.
Elsősorban tehát nem maga az elhízás, hanem az adipocyták méretének növekedése áll az inzulinrezisztencia hátterében!

Nem mindegy hova hízunk
Nem mindegy hova hízunk

Miért fontos az elhízás helye?



Általános megfigyelés, hogy az elhízás fokozza a kardiovaszkuláris rizikót.
Jean Vague, francia orvos már az 1950-es években beszámolt a testzsíreloszlás és bizonyos anyagcserezavarok közti összefüggésről. Megfigyelései alapján különbséget tett a felső testrész, a has „férfias típusú” (centrális, abdominalis/ hasi) elhízása, valamint az alsó testrész „nőies típusú” (perifériás, csípőtáji) elhízása között. Leírta, hogy a férfias típusú elhízás fokozott kockázatot jelent bizonyos krónikus betegségek – mint például a cukorbetegség, az érelmeszesedés vagy a köszvény kialakulása szempontjából.
A metabolikus szindróma egyik alapvető része a hasi elhízás. Az elhízás helyének erőteljesebb hangsúlyozása következtében előtérbe kerültek a hasi elhízás megállapítására alkalmas mérések, így az eddig alkalmazott testtömegindex (BMI) mellett egyre elterjedtebb a derék-csípő hányados, valamint a még egyszerűbben mérhető haskörfogat mérése.

Vajon miért van a hasi zsírszövetnek különleges szerepe?

Míg az alsó testrészen kizárólag subcutan (bőr alatti) zsírszövet található, addig a hasi zsírszövet visceralis (rejtett, zsigeri, a belső szervek közötti) és subcutan (bőralatti) részekből áll. A zsigeri zsírszövet a teljes testzsírtömegnek nőknél 5–8%-át, férfiaknál körülbelül 20%-át teszi ki. Az elmúlt két évtized alatt bebizonyosodott, hogy a jelentős zsigeri (visceralis) zsírtömeggel rendelkezőknél krónikus gyulladásos állapot alakul ki és jelentős kockázatot jelent például a

szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás vagy a 2-es típusú cukorbetegség

előfordulása szempontjából.


A súlyvesztés önmagában javítja az inzulinérzékenységet
A súlyvesztés önmagában javítja az inzulinérzékenységet




































Hogy függ össze a hasi elhízás és a PCOS (policisztás ovárium szindróma)?



A PCOS a serdülőkortól kezdődően okozhat panaszokat, menstruációs zavart, infertilitást (terméketlenséget), hyperandrogen tüneteket, pld. fokozott szőrösödést, aknékat, valamint androgén jellegű hajhullást. A csökkent inzulin rezisztencia (IR) a PCOS alapvető sajátossága, tehát minden PCOS páciensnél kimutatható. Csökkent inzulin rezisztencia sokféle tünettel árulkodik magáról ezek közül az egyik a súlygyarapodás, különösen a has tájékon.
A PCOS egyik legfontosabb klinikai tünete az emelkedett derék-csípő hányados, amely sovány (!) PCOS-okra (kóros:>0,8) még jellemzőbb. A zsigeri zsírszövet szaporulat jó jelzője az inzulinrezisztenciának, tehát a zsigeri, a belső szervek közötti zsíreloszlás fontosabb rizikófaktort jelent, mint maga az elhízás.
Az inzulinrezisztencia (IR) terápiás lehetősége a diéta és a mozgás
Figyelembe véve a fent említett összefüggéseket, a terápia alappillére az energiaszegény diéta illetve a fokozott fizikai aktivitás kell, hogy legyen elsősorban. Közismert, hogy a súlyvesztés önmagában javítja az inzulinérzékenységet, és ennek megfelelően csökkenti a vércukorszintet.
A hasi elhízás tehát nem csak esztétikai probléma! A bőr alatti zsír eltüntetése különböző esztétikai vagy sebészeti eljárásokkal, mint például a zsírleszívás nem változtatja meg jelentősen az izmok, a máj vagy a zsírszövet inzulinérzékenységét, nem tudja megváltoztatni a C-reaktív fehérje (CRP), az interleukin (IL)-6, a tumor nekrózis faktor (TNF)-alfa és az adiponektin (viszcerális zsír által termelt hormon, nőkben rizikófaktora az Alzheimer-kór és a bármilyen okú demencia kialakulásának) plazmakoncentrációját. Ezek a beavatkozások nem csökkentik a hasi zsírszaporulat okozta betegségek, a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és egyes rákok előfordulásának kockázatát, ugyanis a bőr alatti zsírszövetet eltávolítják ugyan, de a zsigeri zsír marad.

Forrás: LAM 2004, www.prime.com




© 2010 szepsegbroker.hu | A hasi elhízás veszélyei
Minden jog fenntartva! | A weboldal tartalma nem másolható a tulajdonos írásos beleegyezése nélkül.



Hozzászólások:

Nincs hozzászólás...
Ahhoz, hogy hozzászólhass regisztráció és belépés szükséges.




Kapcsolódó galériák






Kapcsolódó szakcikkek





Gyorslinkek

Szakemberek

Partnereink