A mellnagyobbítás segíti vagy nehezíti a mellrák felfedezését?
Diagnosztikai (önvizsgálat, UH, mammográfia) és sebészeti megfontolások mellimplantátumok esetén
2014. március 18. 11:19
Gulyás Gabriella Anna, Dr. Szabó Judit Anna
A mellnagyobbítás után esetlegesen kialakuló emlőrák diagnosztikája nem könnyű feladat, azonban a rendszeres mell önvizsgálat sokat segíthet.
Mióta nagyobbítjuk a mellünket?
A kozmetikai céllal történő
mellnagyobbítás az 1960-as évek elejétől engedélyezett beavatkozás, ami mára már a leggyakrabban végzett esztétikai beavatkozás szerte a világon. A mellnagyobbítások 70%-a 14-60 éves (USA adat) kor között történik és nagyjából 2 millió nőt érint csak az Egyesült Államokban. Az életkor előrehaladtával egyre több mellimplantált nő kerül abba a korcsoportba (45-65 év), ahol magas az emlőrák előfordulási gyakorisága. Hazánkban a Nemzeti Rákregiszter adatai szerint
7276 nőnél diagnosztizáltak emlőrákot 2009-ben, de sajnos azt nem tudjuk, hogy közülük hánynak volt mellimplantátuma.
Van-e összefüggés a mellimplantátumok és az emlőrák kialakulása között?
Számos nagy létszámú csoporton végzett vizsgálat igazolta, hogy sem a
kohezív szilikongéllel, sem a fiziológiás sóval töltött (hazánkban nem alkalmazzák)
implantátumok nem hozhatók összefüggésbe a rosszindulatú daganatok kialakulásával, sőt jó néhány vizsgálat szerint az emlőrák szignifikánsan alacsonyabb rizikóval alakult ki az implantátummal élők körében az átlagnépességhez viszonyítva. Az alacsonyabb mellrák előfordulás okaként részben a mellnagyobbításon átesett nők vékonyabb testalkatát, mérsékelt alkohol fogyasztását, fogamzásgátlók szedését valamint a fiatal kori első szülést említik. Továbbá megemlítik, hogy a kisebb térfogatú emlőkben (még a műtét előtti állapotban) kevesebb rosszindulatú daganat alakul ki, ennek okát azonban nem pontosan ismerik.

Mellimplantátumok esetében csökken a mammográfia érzékenysége
Diagnosztikai eljárások mellimplantátumok esetén
A nem implantált emlők esetében is nagyon fontos az
önvizsgálat, valamint a rendszeres emlőszűrésen való részvétel, azonban a megnagyobbított mellek esetében néhány vizsgálat nem ad megnyugtatóan pontos képet.
Milyen problémák merülhetnek fel a szilikon implantátum beültetése után?
- Az implantált emlők áttapintásakor korábbi műtétek hegei vagy az implantátum szélének esetleges felgyűrődése kóros elváltozást utánozhatnak.
- Különféle meszesedések az emlőben tömött részeket alkothatnak, ami önvizsgálatkor és a mammográfiás vizsgálatnál is gyanút kelthet.
- A rossz minőségű implantátumból szivárgó szilikon tapintható granulómákat (csomókat) okozhat.
A mammográfia eredményességét ronthatja, hogy
az implantátum a normál emlőkhöz képest kevésbé nyomható össze, ez nehezíti a megfelelő rétegvastagság elérését. (Összehasonlításképpen: egy átlagos emlő 4,5 cm-re, míg az implantált 7 cm-re nyomható össze mammográfiás vizsgálatkor.)
A jól áttapintható mirigyállomány ellensúlyozza a mammográfia esetenként korlátozott eredményességét, ennek köszönhető, hogy a mellimplantátummal élő nők nagyobb számban és korai szakaszban jelentkeznek valamilyen tapintási rendellenességgel orvosuknál. Ez azt is jelenti, hogy a mellimplantátummal élő nők fokozottabban figyelnek testükre, különösen melleikre, így az önvizsgálat során hamarabb észreveszik, tapintják az elváltozásokat.
Fontos felhívni a páciensek figyelmét arra,
hogy mellimplantátumok esetében csökken az RTG mammográfia érzékenysége.
Ugyanis mellimplantátum leárnyékolhatja a röntgen sugarakat, ezért az implantátummal rendelkező hölgyek mellének vizsgálatánál speciális beállítás szükségszerű, de a kellemetlen kompressziós nyomást nem lehet elkerülni.
Az orvosi műszertechnika és diagnosztika eljárások fejlődésének köszönhető a Computed Tomography Laser Breast Imaging System,
a CT-lézeres mammográfia.
Míg a hagyományos mammográfia az RTG sugarak által a mellrák struktúrájának változását jelzi, addig a CT-lézer (Computed Tomography Laeser) a rosszindulatú elváltozás környezetében kialakuló érképződést mutatja ki. A CT-lézer-mammográfiás vizsgálat esetén nincs káros sugárzás, tehát biztonságosabb diagnosztikai eljárásnak számít, és kiküszöbölhető a kellemetlen emlőkompresszió (emlők összenyomása, a gép két lemeze közé préselése) is, illetve nem igényel speciális beállítást a mellimplantátummal rendelkező hölgyeknél.
Tudjon meg többet a CT-lézeres mammográfiáról!
Ultrahang és MR szerepe a implantált emlők szűrésében
Az
emlő ultrahang vizsgálat az elől lévő mirigyállomány vizsgálatára jól használható, azonban a mélyebben fekvő, az implantátumhoz közeli vagy heges területen elhelyezkedő elváltozásoknál csak korlátozottan eredményes.
Jelenleg az MR (mágneses rezonancia vizsgálat) a legmegbízhatóbb módszer implantált emlők szűrésére, ugyanis az MR képalkotását nem zavarja az implantátum és nem szükséges a mellek összenyomása sem. Azonban
az MR korlátozottan hozzáférhető és nagyon költséges eljárás, így ezt csak nagyon indokolt esetben használják. (Az
American Cancer Society 2011-es közleménye is csak magas kockázatú nőknél ajánlja a mammográfia kiegészítésére az emlő MR vizsgálatot.)

Angelina Jolie dupla mastectomia után
Speciális sebészeti technikák megnagyobbított emlőknél
Mellnagyobbításon átesett nők esetében az onkosebészek alkalmazkodva az adott anatómiai viszonyokhoz, igyekeznek megőrizni az implantátumok épségét és szem előtt tartani az esztétikai elvárásokat is.
Az optimális eredmény eléréséhez onkológiai és plasztikai sebészeti együttműködés szükséges (vagy az lenne), megvitatva az implantátum eltávolításának, megőrzésének vagy cseréjének kérdését is. El kell magyarázni a pácienseknek a sugárterápia esetleges mellékhatásait is az implantátumok vonatkozásában. (A sugárterápia mellékhatása lehet tokzsugorodás - capsularis contractura, illetve egyéb fibrotikus- kötőszöveti elváltozások.)
Az implantált emlők korai rosszindulatú daganatának sebészeti megoládsai:
- Emlőmegtartó műtét az implantátum megtartásával.
- Emlőmegtartó műtét az implantátum eltávolításával.
- Emlőeltávolító műtét (mastectomia) implantátum cserével illetve saját szöveti rekonstrukcióval.
Az utóbbi esetben a rekonstrukciós műtét elvégezhető azonnal is (lásd
Angelina Jolie) vagy halasztottan. Gyakran az emlőszövet eltávolításkor kitágított és megkímélt bőr leegyszerűsíti a rekonstrukciót és az eredmény esztétikailag is jobb lesz.
A kétoldali szimmetria érdekében mindkét mell egyidejű rekonstrukciója ajánlott, de mivel a daganatos és az ép oldal mirigyállománya eltérő, különböző térfogatú implantátumokra lehet szükség.
A mellnagyobbításon átesett nők esztétikai elvárásai magasabbak lehetnek a helyreállító műtéttel kapcsolatban, ezt ma már figyelembe veszik az orvosok.
Azonban az implantált betegeknél is érvényes az onkológiai szempontok abszolút prioritása!
A fentieket összefoglalva tehát:
A rendszeres, megfelelően kivitelezett
önvizsgálat illetve az emlőszűréseken való részvétel nagyon fontos!
A mellimplantált nőket fel kell világosítani arról, hogy mellimplantátumok esetében
csökken a mammográfia érzékenysége.
Az
MR nem rutinszerűen alkalmazott eljárás mellrákok esetében.
A választott sebészeti megoldást optimális esetben multidiszciplináris orvoscsoport (onkológus,
radiológus, sebész, plasztikai sebész) dönti el, a beteg igényeit is szem előtt tartva.
Az élet és az egészség védelme fontosabb az esztétikai eredménynél, de az utóbbit is figyelembe kell venni.
SzépségBróker komment: A különféle kockázatokat, diagnosztikai és sebészeti megfontolásokat figyelembe véve már érthető, hogy miért döntöttek az orvosok
Angelina Jolie mellrák operációjánál a drasztikus sebészeti megoldás mellett. Így tudták elérni, hogy az orvosi és az esztétikai követelmények együtt érvényesüljenek.
Forrás: Orvosi Hetilap, www.medscape.org