Mellnagyobbítás az implantátumok előtt
A szilikon injekciótól az implantátumokig
2013. augusztus 08. 05:44
Gulyás Gabriella Anna
A mellnagyobbítás története a szilikon injekcióktól az implantátumokig
A mellnagyobbítás kezdetei
Az 1890-es években
Dr. Robert Gersuny osztrák orvos használt először
paraffin injekciót mell növesztés céljából, de ez a kísérlet sorozat hamar abbamaradt a magas fertőzési arány és egyéb komplikációk miatt. Ezután az 1920-as években néhány sebész
sajátzsír átültetésével, általában a fenék vagy a has területéről, próbálta a kebleket megnöveszteni, de ez az eljárás sem volt túl sikeres ugyanis kiderült, hogy az átültetett zsírszövet gyorsan felszívódik nevetséges hepehupákat okozva mindkét területen, valamint a hegeket sem sikerült eltüntetni. Egyes orvosok
ösztrogén injekciókkal próbálkoztak a mell szövetének megnövelése érdekében, de ez sem volt komplikációmentes beavatkozás. Az 1940-es évek közepén felhagytak a műtéti beavatkozásokkal és a szaklapok egy
szivacsgumiból készült külső protézis használatát javasolták a hölgyeknek melltartójukban.

Lana Turner és Ava Gardner
Megjelennek a "szivacsok", Ivalon és Surgifoam
Az 1950-es évekre a kozmetikai sebészet válaszút előtt állt, ugyanis az amerikai közvélemény hezitált a természetes formák megtartása illetve a
mellnövelés között. Nem volt könnyű dolguk a hölgyeknek, mert a magazinok elárasztották őket
Lana Turner és
Ava Gardner képeivel és a korabeli filmekről is ez a „new look” köszönt vissza. A nők pedig azt akarták, hogy ők is olyanok legyenek. Olyan melleket akartak, amik ellenállnak a gravitációnak, hegyesen domborodó pulóvereket és a fürdőruha trendek valamint a
Playboy magazin is megtették hatásukat és rajtahagyták kézjegyüket az amerikai kultúrán.
A sebészek ismét kísérletezni kezdtek
zsírátültetéssel, kevés szerencsével.
Robert A. Franklyn hollyvoodi sebész egy speciális anyagot, a „surgifoam”-ot – ami a
polyuretán rokona - ültette be a nők mellébe, mások egy
Ivalon nevű, az előbbihez hasonló összetételű anyagot használtak.
A kezdeti sikerek után azonban a nők az implantátumok megkeményedéséről kezdtek panaszkodni, ráadásul a műtéttel elért mérethez képest 25%-os volumencsökkenés volt tapasztalható. A
Surgifoam és az Ivalon, amit a média „szivacsok” néven emlegetett elvesztette népszerűségét, de a vágy a dús keblek iránt továbbra is megmaradt.
A mellnagyobbító eljárások fejlődése
Ahogy a
mellnagyobbító műtéti technika fejlődött a
szilikon injekciók egyre népszerűbbek lettek. A szilikon injekciókkal végzett mellkorrekció a II. világháború során, Japánban kezdték alkalmazni az amerikai katonáknak felkínálkozó prostituáltak körében, majd rohamosan elterjedt az Egyesült Államokban is.
1943-ban a
Corning Glass Works egyesült a
Dow Chemical Companyval és létrehozták a
Dow Corning Corporationt és
úttörőként fejlesztették ki azt a szilikon anyagot, ami magas hőmérsékleten is ellenállónak bizonyult és könnyen sterilizálható. Az eljárás népszerűsége hiánycikké tette a szilikont olajat. Egy akkoriban elterjedt történet szerint a szilikon olyan ritkaság lett, hogy ládaszám lopták el a hajókikötőkből, hogy a japán prostituáltakat kívánatosabbá tegyék. Emellett az eljárás rendkívül népszerű volt a showgörlök és a táncosnők körében is. Komplikációk, mint az elszíneződés vagy fertőzés itt is adódtak és korán dokumentálásra kerültek az orvosi szakirodalomban. Egy szabályozás
limitálta a szilikon olaj orvosi célú felhasználási mennyiségét, ami utat nyitott az illegális beavatkozásoknak (
ipari szilikont használtak) az orvosi gyakorlatban. Egy San Franciscó-i sztriptíztáncosnő,
Carol Doda éveken keresztül heti rendszerességgel kapott szilikon injekciókat a mellébe, a nézőközönség legnagyobb megelégedésére.
Az
1960-as évek közepétől kezdődik
a sóoldattal illetve a testbarát szilikon zselével töltött implantátumok karrierje, ami tart napjaikban is és úgy tűnik nem is megy ki egyhamar a divatból.
Forrás: E. Haiken:Venus Envy: A history of cosmetic surgery, The Johns Hopkins University Press, 1997.